Ram-szurdok

Pár napot a Dunakanyarban töltöttünk a dömsödi kempingben. Ennek is megvan a varázsa. Közel volt a Dunapart, a gyerekek állandóan ott lebzseltek, kis kőpagodákat építettek a parton. Még medencék is vannak lubickolni.

Természetesen nem maradt ki Visegrád sem, ahol megvolt az aktuális bobozás. Ez az egyik legrövidebb pálya Dunán innen, mindössze 700 méter hosszú. Elég sokan voltak, kétszer tudtunk rajta fék nélkül lejönni, az egész nem tart 40-50 mp-nél tovább. A Zemplén bob a maga 2300 méterével sokkal-sokkal nagyobb élményt nyújt, pláne, hogy ott általában nincsenek sokan, nem kell a fékezéssel bajlódni :-). De sebaj, egynek elment.

Megnéztük a várat, a kilátót, a lenti királyi palotát. Ez utóbbi nagyon tetszett, nem is gondoltam volna, hogy mekkora zegzugos épületegyüttest hozott össze annó Zsigmond és Mátyás. Így is impozáns volt, hátha még eredeti állapotában fennmaradt volna.

A kirándulás csúcspontja a Ram-szurdok megmászása volt. Bazsival nagyon élveztük, abszolút teljesíthető már egy 10 évesnél idősebb gyermeknek is, nem is értem, miért volt 10 méterenként kiírva, hogy életveszélyes továbbhaladni.
Persze tudom, mert sok balga letérve az útról, felmászik a környező 10-20 méter magas sziklafalakra és onnan lecsúszik, leesik. Találtunk is egy 2013-ban mentés közben itt meghalt tűzoltó emlékhelyet. Ő is egy balga turista mentésében vett részt, amikor halálos balesetet szenvedett. Pont, amikor ott voltunk, olvastam a hírekben, hogy a közelben lévő Vadálló kövekről egy 33 éves nő esett a mélybe és súlyos sérüléseket szenvedett. De miért? Mert ő is felmászott oda, ahova nem kellene.

Szóval ésszel simán teljesíthető, egy közepes nehézségű túrának mondanám, a nyár eleji Nagy-Milic nehézségét meg sem közelítette. Persze hóolvadáskor vagy nagy esőzések után húzósabb, mert sokszor a patakmederben vagy közvetlen mellette kellett menni. De most simán kibírható volt, még a cipőnk sem lett vizes.

Néhány kép:

Kellemes pár nap volt!

Holnap csütörtök.