Az időjósok mára szikrázó napsütést ígértek, a völgyben 13-14, 2000 méter felett 4-5 fokkal. Szinte pont egy hónappal ezelőtt egy alig használt vadászösvényen felmentem a
2208 méter magas Rauchkogel csúcsára. Onnan a 2467 méter magas Gamskarkogel mintegy 45 percre van, ahonnan még nincs pecsétünk.
Már voltunk ott tavaly, de akkor elfelejtettünk pecsételni, pedig a Gamskarkogel pecsétje éri a legtöbbet, 45 pontot.
A völgy csak gyalog megközelíthető hegycsúcsain, nyergein, stb. vannak pecsételő helyek. A pecsétek a helyek nehézsége alapján más-más pontértékkel bírnak. Adott pontszámot összegyűjtve kitűzőket lehet kapni. Hasonló az otthoni Országos Kéktúrához.
Így ma úgy döntöttem, hogy itt a pecsétszerzés ideje.
Most is az AnnenCafe melletti parkolóból indultam, 1030 méter magasról, ahová reggel Betti felvitt autóval. 8:45-kor indultam felfelé, 9:20-ra felértem a Gräfinsitz 1430 méter magas kilátópontjára:
Fél 10 után indultam tovább,
most is a kis erdei vadászösvényen osontam felfelé, mint a múltkor. 11:15-re értem fel a Rauchkogel keresztjéhez. A Grófné székétől számítva negyedórával jobb időt mentem, mint a múltkor: egyrészt biztos voltam az útirányban (a kidőlt fás részen nem kellett keresgélni), másrészt nem fotóztam, hiszen már dokumentáltam ezt az utat. Az utolsó fél óra most is brutális volt, iszonyat emelkedik, 20-30 lépésenként álltam meg lihegni.
Itt kicsit pihiztem, ettem, átöltöztem (elég hideg szél fújt, a nap sütött, de meleget nem adott, lehetett vagy 5 fok), aztán irány a Gamskarkogel. Ehhez mintegy 260 métert kellett még emelkedni, de ebben már elég sok vízszintes út is volt. 12:15-re fel is értem:
Mindössze két srác pihizett fent. A hütte már bezárt erről az évről, csak egy kis menedékhely van nyitva. Itt ingyen lehet aludni (kályha nincs, gondolom elővigyázatosságból, nehogy a télen valaki leégesse az egész hüttét...), de egy nagy ládában hagytak egy csomó dobozos sört, üdítőt, stb. Mindennek ki volt írva az ára, becsületkassza van. Még volt pár alma is, abból egyet meg is megettem. Az ingyér volt :-)
A kilátás páratlan. A kép előterében van a barna színű Rauchkogel (2209 méter), onnan jöttem fel:
Teljes menetfelszerelésben:
Készítettem fent egy kis videót is:
Pár perccel 13 óra után indultam lefelé. Még egyszer visszanéztem:
Ekkor láttam meg az eddig túráim első nagy méretű vadon élő állatát, egy zergét. Mérgesen prüszkölt párat, aztán elfutott. Lefotózni már nem tudtam.
Lefelé haladva útba ejtettem a Gamskarkogel és a Rauchkogel közötti, 2295 méter magas, név nélküli csúcsot. A képen bal oldalon van, jobb oldalon, messzebb, hátul a Rauchkogel. A Gamskarkogelhez vezető út ennek a nevesincs hegynek az oldalában halad (a képen balról, csak nem látszik):
A levezető utat aztán nem találtam meg (mindenütt pont ugyanolyan fű volt, legközelebb majd a másik oldalról jövök fel, akkor tuti meglesz), így a kerülő úthoz kénytelen voltam leóvatoskodni a meredek, füves lejtőn. Még szerencse, hogy nem itt kellett lejönnöm :-)
Itt az út, ami az oldalában vezet. Háttérben a Rauchkogel, kereszttel a tetején. Oda kell visszajutnom:
Úton a Rauchkogelhez:
16:10-re értem le az AnnenCafe-hoz, ahová Betti értem jött. Egy kis statisztika:
3,5 óra alatt 1400 méter emelkedtem (egy kb. 20 perces, két 10 perces és számtalan botra dőlős lihegéssel). Tüdő és combizom gyilkos:
08:45 - AnnenCafe indulás - 1030 méter
09:20 - Gräfinsitz - 1430 méter
11:15 - Rauchkogel - 2208 méter
12:15 - Gamskarkogel - 2467 méter
3 óra alatt 1400 métert ereszkedtem (egy 15 perces kitérővel a 2295 méter magas nevesincs hegyre). Az ereszkedés ennyire meredek ösvényen nagyon koncentrálós (volt hogy faágakba, sziklákba kellett kapaszkodnom) valamint lábszár és bokagyilkos:
13:10 - Indulás vissza
16:10 - AnnenCafe érkezés
A teljes út 11 km volt, amit pihikkel együtt 7,5 óra alatt teljesítettem.
Elég brutális túra, bőven volt sportértéke. Ha valaki szívatós túrát keres, akkor ez az. Este Betti meg is masszírozta a talpaimat: nagyon jól esett.
Egy megjegyzés: 2,4 liter vizet vittem, ami bizony kevésnek bizonyult. Meg is állapítottam egy egyszerű vízigényt: itt az Alpokban a teljes szintkülönbség (fel+le együtt) mérőszámával megegyező milliliternyi víz a minimálisan szükséges vízmennyiség + 10%. De ebben nincs benne az esetleges eltévedés vízigénye, de ez itt ritka, mert jól jelzettek az utak (persze, én nem jelzett ösvényeken járok...) illetve alig van más út. Nem úgy mint a mo-i erdőkben, ahol a sok út jelzése évek óta nem volt frissítve, ráadásul a fakitermelések során a favágók ritkán pótolják a jelzést, a turistautakat keresztbe-kasba szelik a különféle favágó utak, erdei utak, ösvények. Mondjuk az is igaz, hogy egy tájegységen belül itt maximum két jelzett út van, míg Mo-on (hiszen alig van hegyvidék) piros, sárga, zöld, ilyen kereszt, olyan négyszög, stb. jelzésű utak vannak.
A fentiek alapján ma (1400 fel + 1400 le)*1,1 = 3080 ml, azaz cirka 3 liter víz kellett volna. Végül is kibírható volt 2,4 l vízzel is, de ha van hely a hátizsákban, akkor minek szenvedni :-).
Holnap kedd, valszeg nem csinálok semmit.
